Az első napom nagyon gyorsan és tartalmasan elment. Meglepve tapasztaltam, hogy az időzónákban való ugrás (szép magyarosan: jet-lag) egyáltalán nem viselt meg, kb. ugyanúgy keltem és feküdtem mintha otthon lettem volna… ez mondjuk részben a gépen való alvásnak, részben a műszaki rajzok rajzolása közben elsajátított alvástól való függetlenségnek köszönthető… from now jet-lag is my bitch!

Meglepve tapasztaltam, hogy a kínaiaknál a reggeli majdnem olyan, mint nálunk a müzli, azzal az apró különbséggel, hogy ők müzli helyett babot, rizskását és valami sajtot pakolnak bele, tej helyett meg valamilyen lila lét, aminek hús íze van. Mellé még benyomtam valami hússal és babbal töltött palacsintát. Igazából annyira eltelített, hogy még délben is teljesen teli volt a hasam. Reggeli után indultam is az előző este megbeszélt találkozási pontra, ahonnan majd elvileg egy nagyszerű városnézés fog majd indulni Hettie, Amandine és Charline vezetésében. Az egyik metróvonal végállomásán találkoztunk, mondták, hogy könnyen meg fogom őket ismerni a tömegben, csak keressek 3 feketehajú, alacsony, ázsiai leányzót…

Végül is ők találtak meg engem, úgy néz ki, hogy itt jobban kitűnök a tömegből. Amúgy újabb kellemes tulajdonsága az ittlétnek, hogy metrón/buszon ha keresek valakit, csak átnézek a tömeg felett és könnyen megtalálhatom. Magyarországon ez a mutatvány a 176cm-mel már nehezebb. Találkozásunk után először megnéztük GZ ősi kikötőjét, egy helyi múzeumot, majd egy tradicionális halász kajáltában ebédeltünk.

Az itt kapott kaja is tovább tágította a gasztronómiai horizontomat: Ez egy halból, rízskásából, tésztából és mogyoróból álló leves volt, de annyira tömény és laktató volt, hogy a következő 4-5 órában nem is vágytam semmi ételre.

Itt egy kép egy kínai bácsiról, aki a kikötőben pórázon sétáltatható rákokat árult. Amúgy érdekes volt, hogy az útszéli árusok nagy része olyan dolgokat árultak, amikről még nem is hallottam... ok, rákokról kivételesen hallottam már.

Azt még az elején elfelejtettem mondani, hogy a mai nap 35C fok volt GZ. Reggel, amikor kiléptem a légkondival védett környezetből, és megcsapott a hőhullám, kb 1 perc kellet, hogy elérjem azt az állapotot, hogy ok, most már jól jönne egy zuhany. Állítólag ez itt egy teljesen átlagos hőmérséklet, lesz majd melegebb is… valószínűleg ezt fogom majd a legnehezebben megszokni, mivel én alapból jobban szeretem a hűvösebb időt. Amúgy érdekes, hogy a Kínaiak próbálják kerülni mindenáron a nappal való érintkezést és a barnulást, mert szeretnék megtartani a fehér színüket. Csodálkoztak, amikor mondtam, hogy nálunk nem csak kifekszenek a napra, hogy barnuljanak, hanem szoláriumokban fizetnek is érte.

Ez után még barangoltunk a városban, megnéztük a GZ-towert, ami a mellette álló 40 emeletes épülethez képest elég magas.

Érdekes volt látni a városi könyvtárat, ami kb 2-3x akkora volt mint a Dunapláza, és jó volt látni, hogy Kertész Imrétől is voltak könyveik.

Ami még nagyon tetszett, hogy a könyvtár előtt egy mutatványos matematikai trükkökkel, szerkesztésekkel szórakoztatta a közönséget, és cserébe azt várta, hogy vegyék meg a speciális vonalzóját. Ha sikerült volna elintéznem a pénzváltást talán még vettem is volna egyet. (sajnos Kínában hétvégén a bankok nincsenek nyitva, addig a Hostomtól(GM) kapott kölcsönpénzből élek)

Zárás képen még GM meghívott pár barátjával egy vacsorára. A kínai kajálásokban eddig az tetszik nagyon, hogy nem az van, hogy mindenki 1 dolgot eszik, hanem több kisadag kaja van középen az asztalon, amit az asztal népe közösen fogyaszthat el, mindenki megkóstolhat mindent. Most először kóstoltam meg a polipot, és egyéb olyan tengeri szörnyeket, amiknek a létezéséről eddig nem is tudtam. Italok között rengeteg különlegesség volt, amit először kiválasztottam az egy uborkás tejes turmix volt (Bettinek üzenem, hogy mi már ezt előtte kitaláltuk! ) amit inkább passzoltam, mert 1,5 napi összevissza kajálás, a vízvezetékrendszerből való véletlen ivás után nem szeretnék játszani a tűzzel. Ha a magyar gyomrom kibírja ezt a terhelést, akkor nem lesz gond a következő két hónapban.

Végezetül nagyon jól sikerült ez a nap, részben az új városnak, részben a jó társaságnak köszönhetően. Majd a szállásomról is írok egy külön posztot, de majd csak akkor, ha csináltam pár képet.