Mint ahogyan az előző bejegyzésben írtam, az elmúlt 3 napot Shenzhen-ben töltöttem. A tegnapi nap szerencsésen haza is érkeztem, azóta meló, meg egy kis túrázás is volt, de erről majd később. A blogot mostanában egy kicsit hanyagoltam, de a következő napokban majd igyekszem pótolni az elmaradt dolgokat.

Egy két órás út után el is értük Shenzhen városát. A szállás felülmúlta a várakozásaimat: kétszemélyes szobák, légkondi és európai wc. Ez után kezdődött is a konferencia, ami érdekesnek indult, 25 különböző országból voltak résztvevők, és az elején minden ország kapott 10 percet, hogy bemutassa a hazáját. Meglepő módon találkoztam egy magyar sráccal is, aki mondjuk nem állt a helyzet magaslatán a prezentációt illetően, ezért inkább magamra vállaltam a dolgot. Mindenesetre jó volt egy kicsit magyarul beszélni, mert már lassan kezdem törni a magyartot.

A konferencia többi része borzalmas volt, csapatépítő gyakorlatoknak nevezett elfuserált feladatok, amik nem is konferenciához, hanem valami anonim alkoholistagyűlésre emlékeztetett, ahol a kulcsszó a „Tárd fel az érzéseidet volt”. A hangulatot tovább fokozta egy meleg kínai srác is a csoportban, aki beszélgetés közben mindenkit simogatott. Így rövid mérlegelés után arra jutottam, hogy jobban járok, ha inkább elmegyek várost nézni a szünet után. Szerencsére találtam még másokat is akik hasonlóan gondolkodnak.

Shenzhen egy 3 milliós város, ezért elég nehéz 3 nap alatt megismerni, így csak szemezgettem a látnivalók közül, főleg csak sétálgattunk a metróvonal mentén és néztük a látképet.

Itt például egy kínai rendőr buszt fényképeztem le, ami kb annyira tekintélyparancsoló, mint egy fagyiskocsi. Elég sok ilyet lehet látni az utakon.

Másnap a város leghíresebb parkja felé vettük az irányt, ahol megmásztuk az ott lévő Lótusz-hegyet.

Az esték nagyon jó hangulatban teltek, a második éjszaka elnéztünk a helyi szórakozó negyedbe. Előtte a szálláson melegítettünk rá: a kínai alkoholokra általánosságban elmondható, hogy a minőségük nem a legjobb, de cserébe elég olcsóak. 600 Ft-nak megfelelő Juan-ért vettünk pl 2 liter 40%-os „vodka-szerű” italt. Az íze nem volt a legjobb, de így is felülmúlta a várakozásaimat… mondjuk nem voltak nagy elvárásaim, hogy másnapra nem vakultam meg tőle, már annak is örültem. Az este nagyon jól sikeredett, nem készült viszont túl sok foto, mert nem vittem gépet, de ez talán jobb is így.

Egyetlen egy dolgot bánok a hétvégével kapcsolatban, mégpedig azt, hogy nem tudtam megnézni az óceánt, mert tájfun riadó miatt elég körülményes lett volna megközelíteni.

A következő napokban írok majd a melóról is bővebben, meg a városban való közlekedésről is.