A napokban sok izgalmas dolog történt: megmásztuk a város legmagasabb hegyét, belevetettük magunkat a kínai éjszakába és lezajlottak az utolsó munkanapok is. A következő 7 napban valószínűleg nem sokat fogtok rólam hallani, mert elutazok Pekingbe, de addig is lássuk, hogyan zajlott az utolsó munkanapom az iskolában.

Az előadás címe „Food Paradise”, azaz étel paradicsom volt, és a feladatunk az volt, hogy röviden mutassuk be a hazánk konyháját, majd vigyünk egy kis kóstolót is a gyerekeknek. Ideérkezésemkor hoztam egy rúd téliszalámit (aminek a felét sikerült addigra megdézsmálni, csak hogy valamivel tompítsam a honvágyamat…) aminek a maradék részéből, és 1-2 egyéb hozzávalóból megmutattam, hogy milyen is egy jó magyar uzsonna.

És ezen a jól sikerült paparazzi képen mutatom meg, hogy hogyan lehet 3 mp alatt megenni egy téliszalámis kenyeret.

A kaja perceken belül elfogyott, amit a szakácstudományomnak (=felvágtam a hozzávalókat) tulajdonítok. Lehet, hogy az előző képen feltűnt, hogy egy jó nagy adag erős paprikát is kikészítettem a lelkes nebulóimnak, hogy „kóstolják meg, ha szeretik az erőset”. Eléggé fel is bátorodtak, amikor meglátták, hogy én egymás után kettőt bekaptam, azt viszont nem tudták, hogy én acélozott-magyar gyomorral rendelkezek…

Az erős paprikák egy percen belül elfogytak, és az eredményük 10-12 könnyes szemmel földön szenvedő, vízért ordító gyerek volt… sajnos ők nem bírják olyan jól az erőset, mint mi :) A másik, amit elfelejtettem mondani nekik, hogy lehetőleg ne a paprikás kezükkel dörzsöljék a szemüket… azt meg már nem is mertem nekik megemlíteni, hogy ez a paprika kétszer is fog csípni :D

Összességében ennek ellenére (vagy éppen ezért) nagyon tetszett nekik, bár másodszorra már senki sem vállalta be a paprikát. Ez után kiderült, hogy az osztály minden tanulója hozott nekünk valami kaját, hogy elbúcsúztasson minket. 30-35 különböző étel után már úgy éreztem, hogy mindjárt kipukkadok és kb úgy nézhettem ki mint „Jabba a hut” ahogy ültem, és sorban hozták felém a finomabbnál finomabb kajákat. Aznap kóstoltam meg először a „teknősbéka-dzsem-et” is, amiből kaptam egy ajándék üveggel, szóval viszek haza belőle nektek is! :)

Az előadásokat hárman tartottuk: Yarina Ukrajnából, Sveta Oroszországból és én. A gyerekek nagyon jófejek voltak, mindig érdeklődve, tátott szájjal nézték a prezentációkat és benne voltak az interaktív játékokban. Búcsúzóul kaptunk tőlük ajándékokat is, és az óra végén e-mail címeket cseréltünk. Hiányozni fognak.

Nagyon finomak a kínai kaják, de a gyomrom már hazahúz, a héten már ölni tudtam volna egy vasárnapi húslevesért és rántothúsért…

A következő 7 napban Pekingben leszek, szóval a blogra nem fogok ott írni, de beállítottam a hét közepére egy posztot, szóval addig se maradtok olvasnivaló nélkül. Az út elég hosszú lesz, több mint 24 óra vonattal. Amúgy mailon 0-24-ben elértek, csak a válasz egy kicsit körülményes, mert telóról gépelek.